A zsiráf Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a
legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az
ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott
be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és
állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a
késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig
használt nevére, a görög „tevepárduc” utal. A zsiráf Büzantioszt, aki az első
ókori híradást adta a különös állatról, a magassága miatt a tevére
emlékeztette, a bőre mintázata pedig a párducéra hasonlított. A magyar
nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, a zsiráf neve is sorra
került és a „foltos nyakorján” nevet kapta a nyelvújítóktól, de ez a
nyakatekert elnevezés rövidesen kikopott a használt nyelvből és a zsiráfnak
megmaradt a ma is használt elnevezése.
Megjelenése:
A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikák szarvainak
csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter.
Mindez a rendkívül hosszú – de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából
álló –, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető. A zsiráf
fara látványosan alacsonyabb a maránál, vérszívók elleni legyezőként szolgáló,
fekete pamacsban végződő farka 75 centiméter és 1 méter között mozog. Nyelve is
rendkívül hosszú, mintegy 45 centiméteres: az ügyes eszköz a zsiráf számára is
magas falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas.
